Máriánk a Mecsekben
Mindszentysek és barátaik 16-an 6 napig 104 kilométeren, zarándokoltunk Mánfáról Máriagyűdre, Mária-csodák mentén, a „Csodák útján”
– zarándoktábor keretében 06.29-07.05.
(rövid beszámoló)
- nap – vasárnap: buszkaland Mánfára. A Kármeliták csendes éneke– zsolozsmával várják az Urat – becsekkolta lelkünket a táborba, megérkeztünk. Halk csilingelésük csendet lopott a mi lelkünkbe is.
5km sík séta, kisdenevér, hideg dinnye, kedves nővérek, póló, füzet. - nap – hétfő: Mánfa – Szászvár 24km, 770 szintemelkedés, „átlagos” nap: mentünk, sokat erdőn, mezőn, fel is, le is, volt meleg is, nap és árnyék is.
„Ne várd, hogy a föld meghasadjon…
a mindennap kicsiny csodái nagyobb és titkosabb csodák” / Reményik
Szászváron a zarándokházban 12 lány befért egy szobába, a fiúk légkondicionált tárgyalóteremben alhattak cserébe.
Reggelire cukorbomba…
- nap – kedd: itt kezdődtek a határainkat feszegető emelkedők, sokat mentünk meredeken felfelé az elején, majdnem 500m szintet emelkedtünk pár óra alatt (a Kékestető fele), kimerítő hegymászás, szépséges erdőkben.
A kilátóban megebédeltünk, összeszedtük magunkat és egymást, majd kényelmesebb szakaszon elértük a Pécsváradi várat: a vár pompás vendégei lehettünk.
Várfalakon ücsörögve, levendulaillatban arról beszéltünk: csak annyit tegyél/adj, amennyid van: pl tedd egyik lábad a másik elé – a többit bízd a Gondviselésre.
Apró csodák napja volt.
#Szentjánosbogár, algoflex, szőlőcukor, csendszakasz, gyümölcsleves, svédasztal…
- nap szerda: Pécsváradról 20 km Máriakéménd. Hosszú, napos, ám lankás vidéken – már beleszokva a menetelésbe, örültünk a kevés hegynek, sok aszfaltnak, pihenőkkel, így értük el szerdán a Máriakéméndre.
A Máriakéménd-i kegyhely egy óriási szép katedrális a semmi közepén. Súlyos szépség a mozdulatlan tájban, tiszta ég, hűs csend, törődés, és a hozzá tartozó szállásadó ház a vastag falaival, hullámzó dombokra néző nagy ablakaival, hűs derűs békéjével lecsendesíti a lelkeket. Szeretettel fogadja a zarándokokat. Érezni az áldást.
- nap – csütörtök: Máriakéméndről Villányba – 39C – 24km összesen
– ebből 15km vándorlás a pusztában: „Máriának milyen lehetett?” Éltük körülményeit, elképzeltük vívódásait, kerestük örömeit, bizalomjáték, kacagás, móka, beszélgetés, segítség: adni, kérni, elfogadni, feladat. Mentünk, mentünk…, éreztünk, gondoltunk, együtt is, külön is…
És a meglepetés-jutalom Villányban: párakapu, hideg limonádé, házi finomságok, elismerő tekintetek, törődés, légkoncionált szobákkal vártak minket, zarándokokat, hősként fogadtak.
- nap – péntek.: Villányból Máriagyűdre 19km /500fel+500le.
Hosszú utunk utolsó napja hullámzó élmény volt: gyönyörű szőlővidéken mentünk dombra fel, dombról le, újra, meg újra, tűző napon, vagy árnyékban, újult erővel, de már fáradtan, hullámozva gyönyörködés és tikkadás között, kabócák, messze látunk előre is, vissza is, emelt a kilátás szépsége, és terhelt a meleg súlya, könnyített a közösségi játék, és nehezített a hosszú út terhe, loholtunk a gyorsak után, vagy vártunk a kullogókra, közel a cél, de erőnk fogytán… a végére azért összerázódtunk, túl a 100 kilométeren, a Szent kútnál kicsit megpihentünk, majd utolsó hajrá.
A Máriagyűd-i templom fenséges, fényes hely – sok ideje, sok dísz, arany, ezüst, faragás, szobor -, sok hely, sok fény, sok kincs, sok történet, sok hűvös levegő, befogadó –, mégis
érkezésünkre harangoztak – csak nekünk.
letehettük végre és ott is hagytuk a keresztünket.
megkönnyebbülten mentünk fagyizni,
örültünk az egyszerű, de hűvös tornateremnek is, ahol éjszakábanyúlóan beszélgethettünk, immár nem szorított az idő.
Az erő velünk volt:), Mária velünk jött <3.
- Szombaton kicsit tovább alhattunk. Csodás templomban csodás beszéd után csodás játszótéren nagyot hintáztunk, majd csodás fagyit ettünk,
és záróakkordként – elmerülve a tömegközlekedés kisebb-nagyobb csodáiban – szépen hazatértünk
Mert a Lélek ott fúj, ahol akar.
#