Feltámadásba vetett hittel búcsúzunk Némethné Gálvölgyi Máriától, aki 2025. szeptember 18-án, hosszú és méltósággal viselt betegség után visszaadta lelkét a Mennyei Atyának.
Mária 1957. november 21-én született, háromgyermekes család legkisebb gyermekeként. Gyermekkorát hamar beárnyékolta a veszteség: tizenkét éves volt, amikor elveszítette édesanyját. A felelősség korán ránehezedett, s ez alakította ki benne a gondoskodás, a hűség és az önzetlen szeretet lelkületét, amely egész életén végigkísérte.
Pályája első két állomása a Herman Ottó és a Bleyer Jakab Német Nemzetiségi Iskola volt, ahol tanítóként német nyelvet és népismeretet is tanított. Már ekkor kivívta kollégái és tanítványai szeretetét. 1997-ben a Mindszenty József Római Katolikus Óvoda és Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola tanári közösségéhez csatlakozott, ahol szinte alapítóként, több mint két évtizeden át szolgálta hivatásával az iskolát és a gyermekeket.
Szakmai munkáját számos elismerés is kísérte. 1993-ban a Budaörsi Önkormányzat a Szakály Mátyás-díjat adományozta számára, elismerve elhivatottságát és a német nemzetiségi oktatásért végzett munkáját. 2006-ban pedig a Székesfehérvári Egyházmegye a Szent Gellért tanácsosi kinevezéssel jutalmazta szolgálatát, amelyet a katolikus iskolaügyért, a hitben nevelésért és az egyházi közösségért végzett.
Mária a KPSZTI tantárgygondozója és mesterpedagógusa volt, éveken át szaktanácsadóként segítette a Katolikus Pedagógiai Intézet munkáját. Nagyon sok intézmény ellenőrzésében vett részt vezetőként, munkáját a jó szándék vezette mindenki megelégedésére. A tanítóképző főiskolán is tanított, sok mai pedagógus kollégát mentorált hivatása kezdetén. A Goethe Intézetben vállalt pluszfeladatokat, ezzel is gazdagítva a német nyelv és kultúra iránti elkötelezettségét.
Öt évvel ezelőtt nyugdíjba vonult, de sosem szakadt el szeretett iskolájától, kollégáitól, tanítványaitól. Mindig örömmel adott tanácsot, bátorítást, annak, aki kereste.
Mária élete nemcsak a munkáról szólt, hanem a szeretetteljes otthonról is. Koltánférjével, Gézával egy csodálatos kis házat teremtettek, ahová nagy örömmel vonultak vissza pihenni, feltöltődni. Koltai rokonaival szoros, szeretetteljes kapcsolatot ápoltak – ott is otthonra, családra találtak.
Életének legnagyobb ajándéka férje, Németh Géza volt, akivel szeretetteljes, példaadó házasságban élhetett.
Nagyon nagy szeretetkapcsolatot ápolt nővérével és nem egészen két hónapja elhunyt bátyjával, és az ő gyermekeiket is sajátjaként szerette.
Mária élete a hit, a hűség és a szolgálat példája volt. Kollégái és barátai olyan emberként őrzik emlékét, akihez mindig lehetett fordulni, akitől mindig derűt, bölcsességet és szeretetet kaptunk.
Most, hogy elbúcsúzunk tőle, szívünk fáj, de a keresztény remény erőt ad: hisszük, hogy a Mennyei Atya ölelésében békére talált.
Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjék békében, Némethné Gálvölgyi Mária!-a mi Máriánk!