Hittan-projektnap a Szerzetesek Évében, 2016. Vízkereszt ünnepén

image001Iskolánkban hagyomány, hogy minden tanévben hittan projektnapot szerveznek hittanáraink. Tavaly ez a nap júniusra, a tanév végére került – a jó idő reményében –, amikor is Budaörsről Makkosmáriára zarándokoltunk, útközben Szent Lukács evangéliumának részletei kapcsán kaptunk feladatokat. Onnan a budakeszi templomba mentünk, ahol Filó Kristóf atya bemutatta a jeruzsálemi templom makettjét, majd Nobilis Márió atya szentmisét celebrált a fölső tagozatosoknak.

Ebben a tanévben már tudtuk, hogy maradunk az iskolában, mert a szokott időpontra, január 6-ára, Vízkereszt ünnepére tervezték tanáraink a hittan-projektnapot. A közös szentmise és az iskola megáldása után szerzetesekkel találkozhattunk, meghallgathattuk beszámolójukat, vagy éppen kérdezhettünk tőlük, életükről, mindennapjaikról, hivatásukról. Hittanárunk meghívására tizenegy közösség (4 férfi és 7 női szerzetesrend vagy közösség) képviselői érkeztek iskolánkba. Az aulában jó volt látni a húsz szerzetest az iskolagyűlés alatt, és már alig vártuk, hogy az előzetes feliratkozásunk alapján megismerhessünk azokkal, akikről eddig csak hallottunk, vagy éppen a Szentek élete házi vetélkedő során alapítójukról tanulhattunk. János atya meghatódottan köszöntötte őket, különösen azért, mert közöttük volt az egyik szemináriumi társa is.

A közösségek egy-egy osztályteremben kaptak helyet, ott vártak bennünket a találkozásra. Ki hogyan élte meg ezt a napot? Néhány gondolat iskolatársaink tollából:

„Tegnap, január 6-án, a Három Királyok ünnepén, szentmisével kezdtük a napunkat. A misét követően János atya megáldotta az iskolát. Ezután elkezdődött a projektnap…” (V.G. 7.a)

„Szerzetesek jöttek az iskolába. Szerzeteseket még élőben sohasem láttam, sohasem beszélgettem velük. Először a Verbita atyával beszélgettünk, Tamás atyának hívták, utána a piarista Lehel testvérrel. Vele Kalazanci Szent Józsefről, a piarista rend alapítójáról beszélgettünk. 11 órától Teréz nővérrel találkoztunk, ő az Isteni Szeretet Leányai közösségből jött. Vele volt szerintem a legjobb beszélgetni, mert vele végig beszélgethettünk, de mindenről. Nagyon jó lenne, ha sok ilyen alkalom lenne, én nagyon jól éreztem magam.” (Cs.Á. 5.a)

„Először Hartai Gábor szalézi atyánál voltunk. Jó volt a humora. Engem az az idézet fogott meg, hogy „Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.” Másodszor Lehel testvérrel találkoztunk. Sokat játszottunk. […] Némelyik gyerek kicsit eleven volt, de amikor az atya, a testvér vagy a nővér rájuk szólt, azonnal abbahagyták. Nekem nagyon tetszett az egész.” (Gy.Cs. 5.b)

„Nagyon jó volt, mert sokat nevettünk. Kedvesek voltak az atyák, testvérek, nővérek. […] Sok érdekeset tanultam meg. Főleg Teréz nővérrel beszélgettünk sokat. Lehel testvérrel vicces volt, Gábor atya sok érdekeset mutatott.” (Ho. D. 5.b)

„Elsőnek a Szociális Testvérektől Klára és Veronika Testvérekhez mentünk. Nekem nagyon tetszett, amiről beszéltek, meg amiért ők nővérek lettek. Másodiknak a Ciszterci nővérekhez mentünk. Ők az otthonukról és a munkájukról beszéltek, képeket mutattak. Nekem ők tetszettek a legjobban. Ők mézet és lekvárt is csináltak. Harmadjára az Egyházközségi Nővérekkel találkoztunk, Marika nővér tartott előadást, ez is jó volt, tetszett.” (K.D. 5.b)

„Piroska nővérnél (Isteni Szeretet Leányai) megtudtam, milyen volt régen a bérmálkozás és az elsőáldozás. Feldhoffer Magdolna, Anna testvérnél megtanultam, milyen neki egy napja. Klára testvérnél és Veronika testvérnél megtanultam, hogy belőlem csak egy van. Csináltunk ujjlenyomatot is, mutatott mirhát, tömjént, aranyat. NAGYON JÓ VOLT!” (B.K. 5.a)

image003„Először a Szociális Testvérekhez mentünk. Ott megnézhettük az év gyertyáját, meggyújtották. Elmesélték, hogy milyen náluk az élet. Másodszor a Ciszterci nővérekhez mentünk. Zita nővér sokat mesélt. Ők lekvárokat készítenek. Nekem ez tetszett a legjobban. Azt is elmesélték, hogy mikor csatlakoztak a rendhez. Harmadszor az Egyházközségi nővéreknél voltunk. Megmutatták, hogy ki alapította meg a Társaságot. Ők nagyon sok ostyát készítettek. Elmondták, hogy ők abban az időben is találkoztak, amikor üldözték a keresztényeket.” (Hu. D. 5.b)

„Először az Irgalmas nővéreknél (Vincés nővéreknél) voltunk, ahol Kornélia nővér tartott előadást. Nekem az a találkozás tetszett a legjobban, mert a nővér összefoglalta a Vincés rend születésének történetét. Másodjára Teréz nővérnél voltunk, aki az Isteni szeretet Leányai közösség tagja. Ebben az órában az tetszett, hogy a nővér nagyon közvetlen és modern volt. Majd utoljára a Ciszterci nővéreknél voltunk. Az ő előadásukban arról hallottunk, hogy hogy telnek a nővérek napjai.” (L.L. 8.)

„Nekem nagyon tetszett a projektnap. Elgondolkoztam azon, hogy ők mekkora szeretet adnak másoknak. Én személyesen a Ciszterci nővéreknél voltam, nagyon tetszett. Másodszor Feldhoffer Magdolna, Anna testvérnél voltam, elmesélte az életét. Megtudtam, hogy régen minden apáca, szerzetes csak titokban létezhetett. Utána az Isteni Szeretet Leányainál voltam, azaz Piroska nővérnél, ő is kedves volt. Nekem nagyon tetszett, remélem, újra lesz ilyen nap. (R.R. 4.a)

„A szalézi szerzetesatya nagyon vicces volt. Sok mindet tudtunk meg Don Boscoról. Sok dologról még képet is mutatott. A szalézi szerzetesatyától azt tanultam meg, hogy nem szabad feladni azt, amit elterveztünk. Utána Lehel testvérnél voltunk. Tőle tanultunk egy történetet is Kalazanci Szent Józsefről. Tőle azt tanultam meg, hogy nem szabad, hogy a sátán erőt vegyen rajtunk, ezért küzdeni kell ellene. Kaptunk tőle egy képet Szent Józsefről. Harmadszorra Teréz nővérnél voltunk. Vele pihentünk egy kicsit, és beszélgettünk sokat. Nagyon kedves volt.” (I.L. 5.b)

„Az Egyházközségi nővéreknél voltunk utoljára, ők egy csomó érdekes dolgot mutattak. Amikor tiltva volt apáca ruhában lenni, akkor is összejártak. És, hogy titokban ostyát sütöttek. Mindegyikük mondta, hogy mindenkinek van egy útja, és hogy mindenki megtalálja egyszer” (T.B. 5.b)

„Tamás atyánál lengyelül tanultunk, és azt mondta, hogy kevés a pap. Legyenek sokan papok (fiúk).” (Szo.B. 3.b)

„Kaptunk egy kutyát. Volt egy óriási kutya ott, mert történeteket meséltek el Szent Domonkosról. Katalin nővér elmondta, hogy milyen egy átlagos napja. Tamás atya arról beszélt, hogy hány nemzetből vannak Verbiták Budapesten. Adott egy imát. Volt egy jó film, amit megnéztünk. Gábor atyától kaphattam egy képet és egy érmét. Tanultunk Don Bosco életéről.” (S.P. 3.a)

„Először Teréz nővérnél voltam. Kaptam két kártyát. Azt egyiken Szűz Mária van Jézussal, a másikon két angyal. Utána átmentünk a Szociális Testvérekhez. Őket Klára és Veronika Testvérnek hívták. A szimbólumaik a Szentlélek és a gyűrű, amibe ez van karcolva: IHS. Utána a saját osztálytermünkbe jöttem. Itt Tamás atya volt. Ő lengyel és tanított nekünk néhány szót lengyelül. Elmondta, hogy miért lett pap.” (L.L. 3.a)

„Először a Lazarista szerzetesnél voltam. Nagyon kedves volt, még poénokat is mondott. Elmondta azt is, hogy mi a különbség a pap és a szerzetes között. A második atya Szalézi volt. Énekeltünk vele, vicceseket is mondott. Elmondta Don Bosco életét, és hogy hogy lett szerzetes. A harmadik Piarista volt. Elmesélte a rendje történetét, vezetőit és a helyét a világban.” (O.J. 7.a)

„A domonkos Katalin nővérnél voltunk, és kaptunk egy kutyát, aki egy fáklyát tart a szájában. Vele Szent Domonkosról beszélgettünk. A Verbita Tamás atya lengyel származású és három éve van itt Magyarországon. A Szalézi Gábor atyánál voltam és gitározott. Kaptunk tőle képet és megkóstoltuk az ecetet és a mézet.” (T.Cs. 3.a)

„Nagyon jó volt a 6-ai projekt nap. Érdekes történeteket hallottam. A Piaristáknál a bátorságról, a Lazaristáknál a fogadalmakról, a Verbitáknál az összetartásról tanultam. (Sándor atyával és Sebastian atyával egy jó kis verset is megtanultunk.) Legjobban a Verbiták tetszettek. Egy nagyon szép történetet néztünk meg velük: Egy kisgyerekről szólt, aki egymaga akart elmozdítani egy fát, ami az útra dőlt. Végül együtt sikerült elmozdítani a fát. A Piaristáknál egy spanyol fiúról, Joséról tanultunk, aki meg akart ölni egy baglyot, mert azt hitte, az az ördög.” (O.M. 4.a)

„Nekem legjobban a lazaristáktól Botond atya tetszett, mert érdekes dolgokat mondott.” (F.B. 4.a)

„Nagyon érdekes volt a Domonkos Nővérek előadása, izgalmas volt a Szociális Testvéreknél és érdekes az Isteni Szeretet Leányainál. Sokat hallottam arról, hogy régen nem volt szabad szerzetesnek lenni, ezért titokban kellett tartani.” (Cs.A. 4.a)

És mi ragadott meg többeket?

„Jobb egy laza lazarista, mint egy piás piarista.” (B.B.)

„A nővérek rengeteg mindent meséltek, például, hogy az üldözés idején nem öltözhettek apáca ruhába. Nem lehetett hittant tanítani, Istenről beszélni sem volt szabad. Szörnyű lehetett. De vidámabb dolgokról is beszéltek, hogy milyen munkákat végeznek most. Templomot takarítanak, tanítanak, vannak, akik méhészkednek. Nagyon jó lehet nővérnek lenni! (F.M. 5.b)

„Két idősebb nővér azt mesélte, hogy mikor szerzetesek lettek, csak titokban lehetett közösségbe tartozni.” (Cz.O. 4. a)

„Az tetszett a legjobban, hogy méhész ruhában méhészkedett két nővér, és hogy lekvárt főznek.” (T.B. 5.b)

„Lehel testvérnél volt a legnagyobb fegyelem, érdekes dolgokat mesélt a piaristákról és arról, hogy hol vannak a világban.” (Sz.L. 7.a)

„Nagyon jól éreztem magam, mert sok érdekes dolgot hallottam.” (B.-R.B. 7.a)

„Remélem, máskor is eljönnek hozzánk a nagyon kedves nővérek!” (H.N. 5.a)

„Nekem nagyon tetszett ez a projekt nap.” (F.B. 4.a)

„Szeretnék még ilyen jó napot!” (T.Á. 4.a)

„Mindenkinél nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük ezt az alkalmat!” (K.-B.B. 4.a)

no images were found