Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek példája. 1892-1975

Nem Mindszenty József a magyar katolikus egyház egyetlen vértanú papja – de hozzá hasonló jellemszilárdságot, tiszteletreméltó, acélos akaratot aligha találunk. A hit, az egyház, az iskola védelmezője volt ez a látszatra törékeny ember – akinek vértanúi sorsát az Őt esztergomi érsekséggel megbízó XII. Pius pápa előre látta.
mindszenty5Az akaraterősséget, a hitet otthonról hozta földműves édesapjától, a Zrinyi várjobbágyok hadából származó édesanyjától. “Példás nevelést kaptam a szülői házban. Meleg otthon volt az én szülői házam, ima és erényes élet jellemezte.” Ezért is tanítja a család fontosságát híveinek: “Akármilyen fáradt az édesapa, akármennyire elnyűtt legyen az édesanya a családi gondok között, este mindig legyen egy kis csevegése a gyermekkel, beszéljen velük, mert az egész világot kell ellensúlyoznia…”
Az elnyomással mindig bátran szembeszállt. 1919-ben a kommunista tanácsköztársaság tiltotta ki a fiatal plébánost Zalaegerszegről, 1944-ben a nyilas fasizmus, 1948-ban a vörös kommunizmus érezte úgy, hogy el kell takarítania útjából a velük szembeszálló acélembert. Már 1944-ben veszprémi püspök korában börtönbe hurcolták a nyilas országrontók. 1948 decemberében, karácsony másnapján a vörös diktatúra tartóztatja le hamis vádak alapján. Hónapokon át gyötrik, verik, kínozzák, majd a kitalált vádak alapján életfogytiglani börtönre ítélik. Mi volt az esztergomi érsek “bűne”? Az, hogy harcolt az emberi méltóságért, egyháza szabadságáért, az egyházi iskolák államosítása ellen. Egyetlen töviskoszorús Krisztus-képet hagytak a megtört főpap birtokában pribékjei, ez adott neki erőt legnehezebb óráiban. Felirata: “evictus vincit” – legyőzve győz. “A kép a börtönben is velem van, a fegyházban oltárképem, ha kellett, a ruhám alatt viszem magammal. A legyőzetés az én életemben is megtörtént, a győzelem Isten kezében van.” – vallotta később emlékiratában.
Amikor 1956. október 30-án Felsőpetényben őrizetéből kiszabadították a mártír főpapot, tudta, mit kell tennie. Így nyilatkozott a sokszor idézett, a kommunista sajtóban meghamisított rádióbeszédében: “A nemzet szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása felől. (…) Előmozdítani kívánjuk az egész nép javát. Bízunk a Gondviselésben, és nem hiába!” 1956. november 4. napjától menedéket kellett keresnie – melyet az amerikai követség nyújtott neki.A diktatúra ott is az életére tört, meg akarták öletni. Majd amikor a némán imádkozó bíboros létével is a diktatúra útjában volt, 1971 szeptember 28-án el kellet hagynia hazáját – haláláig száműzetésben élt. száműzetésben, de nem tétlenül.

A hazájából kiutasított főpap köré gyűltek a mindszenty1menekült, a száműzött magyarok, Mindszenty személyére az igaz, a jobb Magyarországot testesítette meg. Tiszteletet kiváltó, sugárzó egyéniségű embernek tartotta mindenki, még az is, aki csak láthatta. Egyetlen dolgát tette, mit lehetett, védte a Szent Istváni alapokon nyugvó magyar egyházat. Megpróbálták ellenségei megtörni, de nem roppanthatták össze. Személye példa, utolsó, 1975. április 21-i a venezuelai Caracasban, híveihez intézett körlevelében így szól: “Ez csak a kezdet, a felrázás, a magyar lélekébresztés! A többi azután jön. Fajtánk bátor, találékony és életrevaló. Miért nem tud az lenni a magyarság vonalán is?”

A kérdésre így válaszoljunk: Főpásztorunk! Vértanú példaképünk! Bátrak, találékonyak és életrevalóak akarunk lenni, a hétköznapok töviskoszorús küzdelmeiben. Úgy, ahogy Te tanítottad. Ahogy vértanú-magyar életed példája sugallja. Megtesszük, amit megkövetelsz tőlünk, példánk, névadónk, Mindszenty József bíboros-Magyarország mártír prímása!

Dr. Kovács József László főiskolai tanár, kandidátus

mindszenty2